Miért érdemes Berlinbe utazni?

„Repräsentative Hauptstadt des geeinten Deutschland” – írják a német útikönyvek. Az egyesített Németország reprezentatív fővárosa.

A Spree és a Landwehrkanal ágai között, egészen a Havel és a Spree összefolyásáig terjedő, 3,41 milliós lélekszámú politikai, társadalmi, kulturális, közlekedési és ipari központ a német egység jelképe.

Berlin az Északnémet-alföld keleti részén, a német középhegységek és a Keleti-tenger partvidéke között fekszik. Nagy-Berlin területét körbefonja a 10-es (E55) autópálya, nyugati részét átszeli a 111-es és 115-ös autópálya, keleti felébe beleharap a 113-as és a 114-es autópálya. Négy repülőtér, 186 km hosszú hajózható csatornahálózat, számos vasútvonal találkozása teszi jól megközelíthetővé a 884 négyzetkilométeren elterülő fővárost. Kulturális értékét zenei és színházi élete, három egyeteme, számos főiskolája, világhírű múzeumai emelik, iparát olyan nevek fémjelzik, mint a Siemens, az AEG, az IBM, a Borsig. Vásárváros, kongresszusi központ és a német divat fellegvára. Igazi metropolis, igazi főváros tehát. Még akkor is, ha két fele egyenlőtlenül fejlődött.

S ami a turistát különösen érdekli: Berlin tömegközlekedése is fejlett. A földalatti (U-Bahn) és a gyorsvasút (S-Bahn) vonalain a legtöbb turistacélpont kényelmesen megközelíthető.

A Spree jobb partján szláv telepesek a VII. században alapították Berlint és a Spree szigetén Köllnt. A XII. században a német hódítók megkezdték a nyugati szlávok (vendek) kiszorítását. A XIII. században a két település egyesült és városjogot nyert. A XIV. században a Hanza-szövetség tagja és fontos kereskedelmi központ lett. 1486-tól a Hohenzollern-ház által uralt Brandenburgi Választófejedelemség szék-helye. A harmincéves háború végén, 1649-ben lakóinak száma 8000-re csökkent.

Frigyes Vilmos választófejedelem 1683-ra megerősítette a várost. Menekültekkel népesítette be, és erőteljesen fejlesztette iparát. Utóda, III. Frigyes (1688-tól választófejedelemként, 1701-től pedig I. Frigyes néven porosz királyként) 1709-ben Berlint királyi fő- és székvárossá emelte. A következő király, I. Frigyes Vilmos uralkodásának végére lakóinak száma elérte a 91 000-et. II. (Nagy) Frigyes (1740-1786) és utódai sokat tettek a városért, ami úgy megerősödött, hogy fejlődését az 1806. és 1813. évi francia megszállás sem tudta megtörni.

1838-ban megindult a vasúti közlekedés Berlin és Potsdam között. 1871-ben Berlin az egyesített Németország fővárosa lett, s már 826.000 lakost számlált. Ipari fejlődés, munkásmegmozdulások, a Weimari köztársaság nehéz évei, majd Hitler hatalomra kerülése jellemzik a XX. század első évtizedeit. A II. világháború végére Berlin romtengerré vált. Az ország erőszakos szétszakítása után Berlint is kettéválasztották, a nyugati hatalmak és a Szovjetunió által ellenőrzött területek határa mentén.

Nyugat- és Kelet-Berlin különválását jelképezte az 1961-ben megépített Berlini fal. 1990. október 3-án – ebben nem kis részünk volt nekünk, magyaroknak is – a kettészakított ország és fővárosa is újra-egyesült.